Határtalanul Erdélyben

Hetedikes tanulóink Anett nénivel és Zsuzsa nénivel hétfőn elutaztak Erdélybe a Határtalanul! program keretében. Péntekig számtalan izgalmas élmény és csodálatos látnivaló várja őket. Az utazásról írt beszámolót itt olvashatják:

Úti beszámoló
Határtalanul!-lal Erdélyben
(2019.05.20-24.)
Kora reggel van, mindenki izgatott. Aggódó szülők, nyugtató szavak. Messzire megyünk. Az arcokon boldog várakozás. Gyorsan haladunk, határellenőrzés, román terület.
Első úticélunk a Tordai-hasadék! Szitáló eső, kettérepedt hegylánc, 3000 lépés a szurdokvölgyben. Függőhidak, csobogó patak, kincshordó tündérek, kunok elől menekülő Szent László királyunk lábnyomai és az isteni csoda! Lenyűgöző élmény volt.
Torockón a falu fölé emelkedő Székelykő, itt kétszer kel fel a nap! Gyönyörű kétablakos, fehérfalú házak. A házigazdák régi ismerőseink. Etnikai sziget a román tengerben. Magyar szó, kedves fogadtatás, finom ételek, jóízű beszélgetések a helyiek sorsáról.
Másnap délelőtt irány a Tordai sóbánya! Aktív kitermelés folyt a római kortól 1932-ig. Ma turisztikai látványosság. Gyógyulni vágyók paradicsoma, óriáskerék, csónakázótó.
Órákig tartó utazás következik Székelyföld felé. Zeteváralján visszatérő vendégek vagyunk, örvendünk egymásnak vendéglátónkkal. Szerdán Székelykeresztúr, Petőfi Sándor Általános Iskola: kedves, értelmes gyerekek, vendégszerető tanárnő, erősen őrzött és ápolt magyarságtudat. Petőfi körtefáját koszorúzzuk a városban, mely árnyékában a költő utolsó versét írta, utolsó estéjét töltötte.
Újabb utazás, majd valódi természeti sokkhatás:a Békási-szoros! Európa természeti ritkasága, szurdokvölgy, félelmetes sziklafalak, hegymászó-paradicsom. Kicsit arrébb a Gyilkos-tó, mélyéből Fazekas Eszter szürkészöld szemei néznek vissza ránk. Kürtös kalács a magyar árusoktól. A szálláson csorbát kanalazunk önfeledten. Jó nap volt! Másnap reggel búcsú a szállásadóktól, talán még találkozunk…
Segesvár: impozáns történelmi óvárossal, szász és magyar múltat idéző emlékekkel. Rajongók lettünk!
Megint utazás, majd Vajdahunyad, a „várak királya”! Hunyadi János és Mátyás királyunk lakhelye.(Mátyás itt tartotta fogva Vlad Tepest, a románok Drakula grófját.) Káprázatos látvány, csodálatos építmény!
Vissza Torockóra, utolsó éjszaka. Felhőbe burkolózó szikla, szívhezszóló búcsú a háziaktól. Megyünk haza! De előtte még Nagyvárad, a „Körös-parti Párizs”. Ady száz éve halt meg! Kissé fáradtan sétálunk a várban.
Indulunk, távolodunk, kétezer km mögöttünk, de a szívünk, a gondolatunk Erdélyben maradt. Feledhetetlen utazás volt!
Mesics Zsuzsa